Először is szeretnék tőletek elnézést kérni, mert egy hosszabb időre eltűntem. Igazság szerint az történt, hogy túl magasra helyeztem a mércét, amivel nem azt a szándékomat értem el, hogy önmagam lehessek. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy nem is folytatom a blogot, mert nem okozott örömet az írás, csak erőltetett valamiket próbáltam meg leírni....

Mik a céljaid? Hova akarsz eljutni? Mik a szükségleteid? Megelégszel azzal, amid van? Elég neked ennyi, vagy képes vagy többre?

Visszagondolva gyerekkoromra, valahol mindig is egy magányos gyerek voltam. Ott voltam a társasággal ugyan testileg, de a gondolataim egy teljesen más dimenziót rögös útjait járták... egy olyanét, ahol a költészet, a rímekben való közlés volt az egyetlen módszer, hogy gondolataid, érzéseid átadhasd a társaidnak... valahol így kezdődhetett el a...

Megint rám támadt a filozofálási vágy, és szokásomhoz híven nem is fogom visszafogni magam. Szabadjára engedem gondolataimat...

Talán a napokban jöttem rá igazából, hogy mi tesz engem teljessé. Sokatoknak egy futballőrült, munkamániás, maximalista személyiség vagyok, ám az én személyemnek van egy másik oldala, amelyet nem sokan ismernek. Egy mélyebb gondolati síkon alapuló kreatív vágyról, és annak beteljesüléséről van szó...