Megint rám támadt a filozofálási vágy, és szokásomhoz híven nem is fogom visszafogni magam. Szabadjára engedem gondolataimat...
Mi is az az akaraterő? Azokban, akikben nincs meg ez, úgy tekintenek azokra, akikben megvan, mintha különleges képességgel lennének megáldva, míg azok, akikben van akaraterő, azok azt mondják, ez a dolog mindenkiben megvan, csak mások nem tesznek érte... Dudits Dénes készített egy interjút Shane Tusuppal erről a témakörrel kapcsolatban. Én 3:19-ig jutottam el, és a bennem megbújó csalódások, igazságtalanságok, számomra érthetetlen dolgok feltörtek egy kicsit. Sokaknak én emberfelettinek számítok, holott én azt gondolom, ilyen bárki lehet. Egyetlen kulcsa van ennek.
A kulcs az akaraterőben van. Tudnod kell: ki vagy... tudnod kell: mi a célod.. tudnod kell: mi kell ahhoz, hogy elérd a célodat...tudnod kell: mit kell megtenned ahhoz, hogy elérd mindazt, amit te akarsz... tudnod kell: mi motivál téged... ha tényleg tisztában vagy ezekkel a dolgokkal, akkor elmondható rólad, hogy céltudatos vagy. Ha néha le is kell mondanod olyan dolgokról, amiket szeretsz, csak azért, mert tudod, így fogod tudni elérni a célodat, akkor te igazán céltudatos vagy. Ha sok ilyen szituációt élsz meg, akkor azt fogják mondani, hogy megvan benned az akaraterő.
A kérdésem hozzád - ki olvassa elmélkedésemet - csupán annyi: folytatod tovább azt az életmódot, ahol emberfelettiként tekintesz az akaraterővel rendelkezőkre, vagy változtatsz azon, ahogy gondolkodsz? Nem elég itt szavakkal dobálózni, hogy igen, én mindent tudok... tényleg mindent tudsz? Ha igen, eddig mire vártál? Ha nem, akkor miért ringatod magad a hazugságok tengerén? Szedd már össze magad! Ne csak dumálj, hanem mutasd is meg, hogy megvan benned minden, ami az akaraterőhöz kell!
NEM MÁSOKON MÚLIK, HOGY TE ELÉRED A CÉLJAIDAT, HANEM SAJÁT MAGADON! KÜZDJ MEG ÖNMAGADDAL, GYŐZD LE ÖNMAGAD, ÉS NYISS ÚJ FEJEZETET ÉLETED ÓRIÁSI KÖNYVÉBEN! Minden csak hozzáállás, elhivatottság, szív, alázat, akarat és célok kérdése. Mire vársz még?
Először is szeretnék tőletek elnézést kérni, mert egy hosszabb időre eltűntem. Igazság szerint az történt, hogy túl magasra helyeztem a mércét, amivel nem azt a szándékomat értem el, hogy önmagam lehessek. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy nem is folytatom a blogot, mert nem okozott örömet az írás, csak erőltetett valamiket próbáltam meg leírni....
Mik a céljaid? Hova akarsz eljutni? Mik a szükségleteid? Megelégszel azzal, amid van? Elég neked ennyi, vagy képes vagy többre?
Visszagondolva gyerekkoromra, valahol mindig is egy magányos gyerek voltam. Ott voltam a társasággal ugyan testileg, de a gondolataim egy teljesen más dimenziót rögös útjait járták... egy olyanét, ahol a költészet, a rímekben való közlés volt az egyetlen módszer, hogy gondolataid, érzéseid átadhasd a társaidnak... valahol így kezdődhetett el a...
