Mik a céljaid? Hova akarsz eljutni? Mik a szükségleteid? Megelégszel azzal, amid van? Elég neked ennyi, vagy képes vagy többre?

Jelenleg egy OKJ-s sportedzői tanfolyamra járok általában kéthetente vasárnaponként. Szükséges a végzettség megszerzése, mert szeretném meglépni a következő szintet. Ennek érdekében beiratkoztam egy ilyen képzésre, és - holott legbelül sejtettem, hogy sok újdonsággal nem fogok találkozni - bíztam/bízok abban, hogy az itt megkapott tudással magasabb szintre tudom helyezni mind a saját, mind a kapusokkal folytatott munkámat. Az egyik ilyen iskolai napomról szeretnék egy beszélni nektek.

A teljesség és pontosság kedvéért el kell mondanom egy információt: egy adott tanítási napon egy bizonyos modullal foglalkozunk egész nap, nem keverjük/vegyítjük/mixeljük a témákat. Így történhetett az, hogy azon a napon "Szervezés és vállalkozás" témakörben volt oktatás felénk. Az előadó tanár Páll Sándor volt, aki a nap vége felé elérkezett egy nagyon érdekes témához, ami szöget ütött a fejembe, és úgy érzem, meg kell osztanom veletek.

Éppen a vezetői funkciókról beszéltünk, amikor megjelent a diasorban a Maslow-piramis. Aki nem ismeri, annak annyit kell róla tudnia, hogy a szükségleti hierarchiát írja le, amivel a motiváció elméleteinek alapját adja. Az alacsonyabb szinteken vannak az olyan szintű szükségletek, ami az életben maradáshoz kellenek, amit a Maslow meg is határozott a Fiziológiai szükségletek szintjeként. Ahogy haladunk egyre feljebb és feljebb a piramis szintjein, úgy van egyre nehezebben elérhető szükségletek, amiről egyre többet és többet kell tennie az embernek, ha akar. Biztonság, Szociális szükségletek, Az elismerés igénye, és a legmagasabb szinten az Önmegvalósítás - személyes fejlődés, azzá válni, amivé képesek vagyunk.
Megjegyzés: általánosságban 5 részre lehet szedni a Maslow-piramist, de gyakran a 7 szintes felosztást is meg lehet találni. A cikk szempontjából használhattam bármelyiket, így én - a megtörtént események miatt - az 5 részes felosztást választottam.

Ahhoz, hogy jobban megértsétek a gondolataimat, logikai utazásba lesz most részetek a Maslow-piramis kacskaringós ösvényein. A fiziológiai szintre nem is térek ki részletesen, hiszen ahogy az előbb is leírtam, ez az az igényszint, aminek elérése nélkül nincs létezés, ezért ugorjunk a Biztonságra. Miután megvan az alap igényszintünk, kell a biztonság iránti igényünk, amihez már picit több kell. A megfelelő fizikai és pszichológiai biztonság szükségletéhez szembe nézünk nap mint nap olyan helyzetekkel, hogy veszély, fenyegetettség, vagy esetleg szabályok, ami ellen nekünk meg kell védenünk saját magunkat.
Tegyük fel, ezt az igényszintet is teljesítettük, és érezzük magunkban az erőt a továbblépés felé. Szeretnénk valahova tartozni, szeretnénk barátokat, szeretnénk szociális tevékenységeket űzni. Ehhez a szükséglethez tartozik például a szeretet és a ragaszkodás igénye is. Ahogy elkezdünk ismerkedni, barátkozni, egy közösséghez tartozni, úgy fognak jönni a zűrös társaságok, nehéz helyzetek, problémák, amikkel néha meg kell küzdenünk.
Tételezzük fel, hogy ezt az igényszintet is szeretnénk túllépni, és szeretnénk elismerésekhez, önbecsülésekhez jutni. Biztos sokan éreztétek már úgy, hogy jaj de jó lenne, ha végre valaki elismerné a munkámat. Ilyen mindenkivel előfordul, hiszitek vagy sem, még velem is megtörtént nem egyszer, nem kétszer. A mások tiszteletének kivívása, az elismerés és az eredmények megszerzéséhez sokkal többet kell teljesíteni annál, mint ahogyan azt az előbbi szinteken kellett. Sokkal nagyobb lesz a felelősség, jönnek majd az értékelések, amik nem minden esetben tükrözik a valóságot, de azt akarod, hogy megbecsüljenek téged, a munkádat, nagyon keményen oda kell raknod magad.
Képzeljük el, hogy te mindent megtettél, és az önbecsülési szinten túl nőtt az igényszinted. Itt van az a pillanat, mikor elmondhatod: elérkeztünk a piramis csúcsára, az ÖNMEGVALÓSÍTÁS szintjére. Arra az igényszintre, ahol maximálisan kihasználhatod a tehetségedet, ahol kísérletezel, hogy fejleszd saját magad, ahol bevállalsz komolyabb kockázatokat is, mert te el akarod érni a céljaidat.

Akkor most zuhanjunk vissza a valóságba, és elárulok valamit: ezt az utazást neked nem kötelező megtenned. SŐT! Ha te úgy gondolod, hogy megelégszel valamelyik szinttel, és nem akarsz többet, nem akarsz jobb lenni, megállhatsz azon az igényszinten. Ekkor én odalépek hozzád és megkérdezem ezeket a kérdéseket tőled:
- Mik a céljaid?
- Hova szeretnél eljutni?
- Mik a szükségleteid?
- Megelégszel azzal, amid van?
- Elég neked ennyi, vagy többet akarsz?

Az emberi lényben megvan az a belső késztetés, hogy megvalósítsa saját álmait. Benned is?
Sokszor lehet hallani azt a gondolatot, hogy ha meg akarod valósítani az álmaidat tenni kell érte. Ahhoz, hogy elérj az önmegvalósítás szintjére, végig kell járnod a piramist, meg kell küzdened rengeteg akadállyal, ahogy haladsz feljebb, egyre nehezebb kihívásokkal fogsz szembesülni, de NEM SZABAD FELADNI!

Megosztom veletek az egyik kedvenc idézetem, ami sokszor kirángatott a nehezebb időszakokból:

"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra. Ne mondd, hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki, ez gyáva duma, és Te fiam nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál!" (Rocky Balboa)

Ha benned is megindultak a gondolatokat, az érzések, érzelmek, akkor zárásként egy összetett kérdést szegeznék neked: Te tudod mit érsz és mit akarsz érni?

Ui.: ha az utolsó kettő az egyben kérdésre igennel/igenekkel válaszoltál, akkor gyerünk, és sok sikert kívánok az utadhoz! :)

Korábbi bejegyzéseim: